Az EUB a FIFA átigazolási szabályait természetüknél fogva versenyellenesnek minősítette

2024-10-10

Az EUB a FIFA átigazolási szabályait természetüknél fogva versenyellenesnek minősítette

EthiLEX Szerkesztőség

A Bíróság a C-650/22. sz. (FIFA kontra BZ) ítéletével újabb szöget ütött a FIFA labdarúgó monopóliumának koporsójába, és megállapította, hogy a FIFA játékosátigazolási szabályai természetüknél fogva versenyellenesnek minősülnek, és korlátozzák a munkavállalók (jelen esetben a hivatásos labdarúgók) szabad mozgását az EU-n belül.

GYAKORLATI KÖVETKEZMÉNYEK: A játékosok orvvadász szezonja mostantól nyitva áll! (feltéve, hogy hajlandó pereskedni)

TÉMAKÖR: Uniós versenyjog – Sportjog (labdarúgás) – Uniós munkajog

BÍRÓSÁG: Az Európai Unió Bírósága

HATÁROZAT sz.: C-650/22 (FIFA c. BZ)

DÁTUM: 4 október 2024

TÉNYEK & ELJÁRÁS: Egy orosz futballklub felbontotta szerződését egy francia játékossal, majd a FIFA vitarendezési bizottsága előtt beperelték egymást. A játékos egy belga futballklubbal tárgyalt egy új állásról, de ez a potenciálisan jól jövedelmező üzlet meghiúsult mert a FIFA játékosátigazolási szabályai előírják, hogy (1) a játékost foglalkoztató új klub egyetemlegesen felel az előző klubnak járó, fennálló büntetések kifizetéséért, (2) az ilyen klubról feltételezik, hogy a játékost az előző klub elhagyására ösztönözte, és ennek megfelelően büntetik, és (3) maga az átigazolás dokumentációt igényel, amelyet az érintett nemzeti labdarúgó-szövetség nem nyújthat abban az esetben, ha a munkaszerződést közös megegyezés nélkül idő előtt felbontják. A játékos a FIFA-t és az URBSFA-t (a belga nemzeti labdarúgó-szövetséget) beperelte a belga kereskedelmi bíróságon az elvesztett lehetőséggel kapcsolatos kártérítésért. A Mons-i fellebbviteli bíróság a játékosnak adott igazat, de egy lépéssel továbbment, és előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be a Bírósághoz annak megállapítására, hogy a FIFA átigazolási rendszerének fent említett három szabálya nem sérti-e az EUMSZ-t, különösen a munkavállalók szabad mozgásáról szóló 45. cikket és a verseny korlátozásáról szóló 101. cikket. A Bíróság elfogadta az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, és szerencsére nem hagyta magát befolyásolni azoktól a különböző hamis eljárási érvektől, amelyekkel a FIFA és mások megpróbálták megakadályozni az ügyet (61-73. pontok).

A HATÁROZAT ÖSSZEFOGLALÁSA: A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról (EUMSZ 45. cikk) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy még ha a korábbi klubbal kötött munkaszerződés felmondása jogszerű okból történik is, és még ha az új klub bizonyítani is tudja, hogy nem ő ösztönözte a felmondást, a nagy összegű bírságért való egyetemleges felelősség rémképe elegendő ahhoz, hogy bármely potenciális új klubot eltántorítson attól, hogy határozottan szerződtessen egy játékost, ami különösen problematikus azon játékosok esetében, akik aktívan szeretnének egy másik tagállamban dolgozni (91-92. pontok) (mivel ezeknek a munkavállalóknak nagyobb befektetést kell eszközölniük az álláskeresésbe, mint a helyben keresőknek). Ugyanez vonatkozik a klubok közötti átigazolások engedélyezését vitatott munkaviszony-megszüntetés esetén kizáró szabályra is, amely egyszerűen megakadályozza a játékosok nemzetközi mozgását ilyen körülmények között (93. pont).

Mivel ez a következtetés nyilvánvaló volt, a FIFA és társai megpróbáltak szalmaszálakba kapaszkodni, és azt állították - mint sok nagy monopólium -, hogy merev rendszerük (amellett, hogy több milliárd dolláros bevételi forrás) a közérdeket szolgálja, pontosabban biztosítja a munkahelyek és a klubok stabilitását, és védi a profi labdarúgókat. A Bíróság tömören emlékeztette őket arra, hogy a munkahelyi stabilitás biztosítása nem szerepel az alapszabályukban, és nem is olyan feladat, amelyet bármely hatóság ruházott rájuk, és a játékosok mobilitását gátló szabályaik nem a játékosok védelmét szolgálják (99. pont). Még ha a merev szabályok előírása a meghatározás szerint egy stabil klub- és versenyrendszerhez vezet is, a FIFA szabályai „messze túllépnek” azon, ami e jogos érdek eléréséhez szükséges, és az ilyen szabályok „nyilvánvalóan nélkülöz minden arányossági kapcsolatot”, vagy „nyilvánvalóan sérti az arányosság elvét” (104. pont et seq.). Az erős szóhasználat azt jelzi, hogy a Bíróságnak elege van a FIFA évtizedes jogi trükközéseiből, és arra a nyilvánvaló következtetésre jut, hogy a FIFA rendszerének három eleme valóban összeegyeztethetetlen az EUMSZ 45. cikkével (114. pont). A Bíróság - szokásához híven - mindig mérsékli ítéleteit és hozzáteszi, hogy nem áll fenn jogsértés, ha bizonyítható, hogy „nem lépik túl a klubok közötti labdarúgóversenyek szabályosságának biztosítására irányuló cél eléréséhez szükséges mértéket” (114. pont). De tekintve, hogy a jelenlegi szabályok mennyire távol állnak az arányosságtól, biztosra vehető, hogy a FIFA átigazolási szabályai jelentős átalakításra szorulnak.

Az EUB az EUMSZ 101. cikkének lehetséges megsértésére vonatkozó elemzése ugyanilyen szókimondó, egészen odáig megy, hogy a FIFA szabályait olyan megállapodásnak minősíti amelynek maga a célja a verseny megakadályozása. Ez a fajta különösen súlyos jogsértés olyan magatartást igényel, „amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásuk vizsgálata nem szükséges [és amelyek] jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére” (C-333/21, European Superleague Company, 162. pont és az ott idézett ítéletek, amely szintén a FIFA szabályait érintette). A jelen ügyben a Bíróság (inter alinea) a szóban forgó piacot (amelyen a versenyt védeni kell) úgy határozza meg, mint a valamely klubnál aktívan dolgozó hivatásos labdarúgók nemzetközi állományát, és e piac szereplőiként pedig úgy mint azok a hivatásos labdarúgóklubok amelyek nemzetközi szinten (138. pont) és egyoldalúan (a tárgyalásos átigazolással szemben) próbálnak játékosokat toborozni. Az első pillantásra az érintett piac mesterségesen szűkített meghatározásának tűnhet, de ez a meghatározás valójában magából a „hivatásos labdarúgó” fogalmából következik, azaz valaki aki azért kap fizetést (egy klubtól), hogy hivatásszerűen futballozzon. Bár egy adott időszakban mindig vannak olyan játékosok, akiket nem foglalkoztat egy klub, azonban a hivatásos labdarúgók többsége - maga a meghatározás szerint - alkalmazott. Hasonlóképpen, bár sok nemzetközi átigazolást tárgyalással bonyolítanak le, egy valóban szabad piacon a kluboknak képesnek kellene lenniük arra, hogy „erőforrásaikhoz” (a játékosokhoz) függetlenül hozzáférjenek, ugyanúgy, ahogyan a más típusú munkavállalókat alkalmazni kívánó vállalkozásoknak is képesnek kellene lenniük arra, hogy ezt a munkáltatókkal való tárgyalás nélkül tegyék meg. Ez nem azt jelenti, hogy a kluboknak nem kellene pénzbírságot kiszabniuk a játékosokra a munkaszerződésük indokolatlanul idő előtti felbontása miatt, de ez a pénzbírság a versengő klubok (és a versengő játékosok) közötti természetes piaci nyomással együtt elegendő lenne ahhoz, hogy biztosítsa a csapatok stabilitását és ezáltal az egyenlő versenyfeltételeket a bajnokságokban. Nem a klub/játékos kapcsolat (beleértve a pénzbírságokat is) az, ami problémás, vagy ami a jelenlegi döntésben érintett, hanem a FIFA által előírt további réteg, amely megakadályozza a szabad és korlátlan versenyt azon klubok között, amelyek egyoldalúan próbálnak játékosokat toborozni ebből a tehetségforrásból. Bár a szabad piac valóban a nagyobb, gazdagabb klubok által folytatott orvvadászat növekedéséhez vezetne, ezt a klubok szintjén kiszabott nagyobb pénzbírságokkal meg lehetne akadályozni. Ehelyett a FIFA szabályai „a már leszerződtetett játékosok egyoldalú leigazolásának... általános, abszolút és állandó tilalmához hasonlíthatók [,] ily módon... rögzítik e források ezen klubok közötti felosztását [és] erre tekintettel nyilvánvalóan korlátozzák a versenyt, amelyet az említett klubok e szabályok hiányában folytathatnának, ami a piac részekre töredezését eredményezi, és ugyanezen klubok javát szolgálja” (146. pont). Az „ugyanezen klubok javát” látszólag felesleges kiegészítés valójában egy finom, de fontos emlékeztető az European Superleague ügyben hozott ítéletre (C-333/21), amely szerint a FIFA rendszerén kívüli, független klubok is profitálnának a nyílt toborzópiacból. A Bíróság megállapítja, hogy a FIFA szabályait - a köz érdekében álló esetleges hátsó szándékok ellenére - célzottan úgy alkották meg, hogy biztosítsák a független egyoldalú átigazolások megakadályozását. Ezek a „szabályok jellegüknél fogva jelentős károssági fokot mutatnak azon verseny tekintetében, amelyet a hivatásos labdarúgóklubok egymással folytathatnak” a játékosok toborzásának érintett piacán, ezért az EUMSZ 101. cikk értelmében „célszerű jogsértésnek” minősülnek (148. pont). A Bíróság a teljesség kedvéért, vagy talán azért, hogy még inkább nyomatékosítsa a lényeget, félszívvel végigmegy a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt szűk körű kivétel említésén, de arra az elkerülhetetlen következtetésre jut, hogy a FIFA szabályok valójában nem felelnek meg a kumulatív feltételeknek (157. pont, vagy legalábbis mindaddig, amíg nem bizonyítják, hogy igen, 158. pont).

ELEMZÉS: Az URBSFA-t és a FIFA-t is érintő, mérföldkőnek számító Bosman ügyben (C-415/93) a Bíróság már kimondta, hogy a sportszövetségek nem köthetik az új munkahely megtalálását a játékos korábbi munkaadójának fizetett nagy összegű kártérítéshez (C-415/93, 114. pont). A nemrégiben lefolytatott és hasonlóan fontos European Superleague ügyben a Bíróság megállapította, hogy a FIFA egy másik szabályrendszere (ami a nem FIFA versenyeken való részvételt megakadályozta) szintén a célja szerint versenyellenes volt (C-333/21, 178-179. pontok). A jelen ítéletben szereplő következtetés éppoly elkerülhetetlen volt, mint amennyire nyilvánvaló; sajnálatos az is, hogy különböző okok miatt (beleértve a masszív lobbitevékenységet és az érdekelt kormányok beavatkozását) évtizedekbe telt, mire ez bekövetkezett. Az Európai Unió Bírósága és a nemzeti bíróságok minden egyes FIFA határozattal egyre inkább lerombolják azt a merev monopolisztikus struktúrát, amelyet a FIFA és társai világszerte a szövetségi labdarúgásra kényszerítettek. A FIFA válasza, amelyet három nappal az ítélet után tett közzé, egy új, csillogó, átigazolási információkkal foglalkozó rész volt a weboldalán. A FIFA továbbra is büszkén hirdeti a 6,45 milliárd dolláros nemzetközi átigazolási díjakat a „Mid-year 2024 International Transfer Snapshot” oldal tetején. Ez a dacos reakció hasonló ahhoz, ahogyan a Meta, az Apple és a Google reagált a rájuk kiszabott bírságokra. Az EUB mindent megtesz a szögek ellátása érdekében, de a monopóliumaik koporsófedelét továbbra is szilárdan nyitva tartják. A pénzkötegeket szinte lehetetlen összenyomni.

FORRÁS